Strongyloidosis fejlődési ciklus. Egészségügyi mikrobiológia 4. - Hengeresférgek – Nemathelmintes - MeRSZ

Ancylostomiasis, horogféreg-fertőzés. Két faja ismert, az Ancylostoma duodenale, a mediterrán medencében, Ázsiában, Afrikában elterjedt, és a Necator americanus, Közép- és Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Óceániában elterjedt. A 6—11 mm hosszú, cérnaszerű férgek a duodenum falába kapaszkodnak. A nőstények napi 10—20 ezer petét ürítenek, amelyek a nedves, meleg talajon lárvákká fejlődnek.

Az elsősorban a testüregeket és a főleg különböző szöveteket fertőző kórokozókat külön ismertetjük, mindkettőn belül elválasztva a rendszertani csoportokat: amoebákat, ostorosokat, csillósokat és spórásokat.

Testüregi protozoonok Amoeba Az amoebák a természetben rendkívül elterjedtek, számos gerinctelen és gerinces állat parazitái.

Állábakkal pseudopodium mozognak, és bekebelezik táplálékukat. A sejtek nem rendelkeznek organellumokkal. Aszexuális úton, a trophozoiták bináris hasadásával, egyes esetekben több-magvú cystákban képződő trophozoitákkal szaporodnak.

Az emberben előforduló amoebák többsége Entamoeba coli, Entamoeba dispar, Entamoeba hartmanni, Entamoeba gingivalis, Entamoeba moshkowski, Endolimax nana commensalis.

Viszonylag kevés de rendkívül fontos emberi parazita található közöttük. Kettő, az Entamoeba histolytica és a Dientamoeba fragilis a bélrendszer kórokozói, míg a Naegleria és Acanthamoeba fajok elsősorban szöveti, opportunista patogének.

Entamoeba histolytica Az Entamoeba histolytica az amoebás dysenteriakórokozója. A morfológiailag azonos E. Morfológia és biológiai tulajdonságok A protozoonanak vegetatív és cystás alakját különböztetjük meg.

A vegetatív trophozoita 3. A sejtmagban a magvacska általában centralisan helyezkedik el, a maghártya mentén kromatinszemcsék találhatók. A cysta 3. A cystában gyakran található ún.

Entamoeba histolytica székletben. A: jól megfigyelhető a trophozoita erősen acuolizált citoplazmája, B: a két gyakran strongyloidosis fejlődési ciklus sejtmagot tartalmazó cysta Public Health Image Library, CDC, és Moore, Jr felvétele 3.

Főoldal » Betegségek » Fertőző betegségek » Parazitafertőzések » Strongyloida fertőzés strongyloidosis A strongyloidáknak körülbelül tizenhat faját ismerjük.

Patogenezis A fertőzés forrása az E. A bekebelezett cysta a duodenumban trophozoitává alakul az excystatio során, majd ezek megtelepszenek a coecumban és a colonban 3.

A jelenleg használatos elnevezés a kórokozó latin nevéből származik. A betegség meghatározása Az ascariasis az Ascaris lumbricoides által okozott fertőzés, melyre pulmonalis és intestinalis tünetek jellemzők. Első leírás Linnétől származik Etiológia A kórokozó az Ascaris lumbricoides, mely az egyik legrégebben ismert és legnagyobb hengeres féreg.

A trophozoiták a bélhám galaktóztartalmú receptorához kötődve histolyticus strongyloidosis fejlődési ciklus segtségével behatolnak a colon hámjába és kiterjedt elhalást hoznak létre. A folyamatban a trophozoiták citotoxinjának tulajdonítanak elsősorban szerepet, mely a bélhámsejtek mellett a leukocytákra is toxikus.

Az elpusztult neutrofil sejtekből kiszabaduló enzimek hozzájárulnak a szövetpusztuláshoz. Az Entamoeba histolytica strongyloidosis fejlődési ciklus ciklusa.

Magyarázatot lásd a szövegben Az esetek nagy részében az amoeba a bélben marad, a fertőzés nem terjed tovább.

Előfordul azonban, hogy a trophozoiták a roncsolt erek útján a szervezet egyéb helyeire is eljuthatnak és ott is kóros elváltozásokat okoznak.

Elsődlegesen a májban, ritkábban a tüdőben, esetleg az agyban alakulhat ki amoebás tályog. Ezek főleg trópusi amoebás fertőzések során észlelhetők, a mérsékelt égöv alatt található törzsek ilyen kórképet strongyloidosis fejlődési ciklus okoznak.

Klinikai kép Nálunk az amoebiasis szokásos formája a tünetmentes cystaürítés. Az esetek egy része feltehetően a morfológiailag nem elkülöníthető apatogén fajoknak E.

Strongyloida fertőzés (strongyloidosis)

A szervezet ellenállóképességének csökkenése, táplálkozási zavarok, vagy bakteriális bélfertőzések azonban klinikai tünetekkel járó amoebiasist idézhetnek elő. Krónikus amoebiasis esetén a tünetek enyhék.

Időnként hasmenés, testsúlyvesztés és gyengeség észlelhető. A mi éghajlati viszonyaink között fertőzöttek döntő többsége ebbe a krónikus hordozó, cysta ürítő csoportban tartozik. Akut amoebás dysenteria 3. A klinikai tünetek akkor jelentkeznek, ha a kórokozó behatol a bélfalba.

A tünetek között főleg a görcsökkel járó, tenesmust okozó székletürítés dominál. A nyálkás, gennyes székletben nem ritkán vér, véres foszlányok is találhatók. Amoebás vérhas.

A: számos nyálkahártyalaesio, fekély a vastagbél nyálkahártyáján, B: nagyszámú trophozoita a vastagbél nyálkahártnyájában Strongyloidosis fejlődési ciklus Health Image Library, No. Amoebás tályog. A leggyakoribb szervi lokalizáció a májtályog, mely májtájéki fájdalommal, testsúlyvesztéssel, lázzal, feszülő, megnagyobbodott májjal jár. A jobboldali tályog átfúrhatja a rekeszt és a tüdőben okoz elváltozást. Ritkán az agyban is kialakulhat tályog.

Különleges formák.

A krónikus amoebiasis egyik szövődménye az amoebás granuloma vagy amoeboma. A recidivák következtében a bélfal körülírtan megvastagodik, és klinikailag a vastagbéltumor tüneteit mutatja. A másik különleges strongyloidosis fejlődési ciklus a bőramoebiasis, ahol a felszíni fekély lehet áttéti vagy sipoly következménye. Hasmenés esetén a trophozoita sikeres kimutatásának feltétele, hogy a vizsgálat a székletürítést követő 1 órán belül megtörténjék. A módszer nem különösebben érzékeny, és fajlagosságát rontja, hogy az egyéb, apatogén amoebáktól való elkülönítés gyakorlatot igényel, illetve esetenként nem is lehetséges E.

Fontos diagnosztikus jel, ha a trophozoitákban vörösvértestek találhatók, tekintve, hogy a bélben élősködő egyéb amoebákra nem jellemző az erythrophagocytosis.

A cysták ürülése intermittáló, így legalább három alkalommal szükséges a székletvizsgálat. Az extraintestinális amoebiasisban szenvedő betegek kb. A vizsgálatot strongyloidosis fejlődési ciklus kiegészíteni cystadúsítással és tenyésztéssel.

Biopszia esetén törekedni kell a tályog bennék helyett a tályog falából származó minta nyerésére, a trophozoitok ott találhatóak. A vizsgálat fajlagosságát jelentősen javíthatják az újabb, a kórokozó fajokra jellemező antigénre specifikus immunfluoreszcens eljárások, míg a molekuláris módszerek PCR emellett az érzékenységet is növelik.

Egészségügyi mikrobiológia 4. - Hengeresférgek – Nemathelmintes - MeRSZ

Invazív és extraintestinalis amoebiasisban szenvedőknél az indirekt haemagglutinatiós próbával vagy ELISA-val végzett szerológiai vizsgálat rendszerint pozitív, míg a cystaürítő, tünetmentes egyéneknél negatív. Terápia és megelőzés A kezelés alapja a metronidazol, vagy tinidazol, amit általában egy, a lumenben ható szerrel pl.

Utóbbi alkalmas a tünetmentes hordozás kezelésére is. Extraintestinális kórképekben az emetin a választandó szer.