Helmint irány
Irányt tévesztett, sokszor enervált dalcsokor, amiben alig emlékeztet valami az ereje teljében lévő Helmetre. De komolyan, még Mr.
Warframe - Zanuka Captured Me? (what happens next?)
Hamilton sziklaszilárd és atomóra-pontosságú riffelése is csak elvétve bukkan fel, a többiekre meg igazából kár is szót fecsérelni, mint helmint irány helmint irány is, hogy újfent változott a basszusgitáros személye Dave Case az új tag, ha valaki mégsem tudna az információ nélkül élni.
Az agyasan agresszív megoldások helyett pedig kapunk helyenként beatleses, még többször pedig mondjuk a Smashing Pumpkins témáira emlékeztető, elszálltan radírozó témákat.
A legpetyhüdtebb pillanatokban pedig még az is eszembe jutott, hogy ennél azért még az új Green Day is dinamikusabb volt: előbbire példa lehet a címadó vagy a Look Alive, az utóbbira pedig a Expect The World gajdolása.
A mélypont mindezzel együtt is a lemez közepén negédeskedő Elvis Costello-feldolgozás, a Green Shirt, amit remélem, komolyan gondoltak, mert viccnek azért kemény lenne. Ráadásul Page hangja az idők folytán sajnos semmivel sem lett jobb, így aztán igen nagy szereptévesztés a részéről, amikor igazi dallamokkal helmint irány. Márpedig elég gyakran megteszi.
Ha őszinte akarok lenni, igazából talán csak három-négy szám tetszik, az olyanok, mint a régi időket és helmint irány Stone Temple Pilots Vasoline-jének főtémáját! Page Hamilton még mindig a rockvilág egyik legszerethetőbb figurája, koncerten zseniális, fellépés után akár órákig fényképezkedik a rajongókkal, közvetlen és vicces, helmint irány időseknek előre köszön, és tutira kimossa maga után a kádat is, de ettől még a zenéje mostanában sajnos nem az igazi.
Szürke eminenciások szürke muzsikája, aminek nemhogy ötven, de még öt árnyalata sincs. A Helmet március 2-án Budapesten koncertezik.
További részletek itt.
