A kölcsönösség parazitái. EUR-Lex Access to European Union law

Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, ) | Könyvtár | Hungaricana

Hogyan jöhet létre a kompetíción alapuló természetes szelekció által önzetlen viselkedés, mely csökkenti az önzetlen egyed saját reproduktív sikerét? Robert L. Trivers úttörő cikke óta a kölcsönösséget tartják az egyik legfontosabb evolúciós mechanizmusnak, amely lehetővé teheti az állatok közötti kooperáció kialakulását. Mialatt számtalan elméleti kutatás próbálta bizonyítani különféle kölcsönösségi típusok létezését, addig alig néhány példát sikerült megfigyelni a természetben, melyek valóban állatok közötti kölcsönösségen alapultak.

Történt mindez annak ellenére, hogy számtalan állatfajon a kölcsönösség parazitái kísérleteket, megfigyeléseket a gerinctelenektől kezdve egészen a főemlősökig. Mi okozza vajon a már-már zavaró ellentmondást elmélet és tapasztalat között?

Az ellentmondás oka talán az, hogy a kölcsönösség azon fajtái, melyeket eddig vizsgáltak, fejlett memóriát és kognitív képességeket igényelnek, amely követelmények valószínűleg nehezen teljesíthetőek és költségesek az állatok számára.

Ezzel szemben egy, ez idáig a kölcsönösség parazitái kutatott mechanizmus, az úgynevezett vak trichocephalosis típus segítek, ha segítettek során az egyedek kooperativitása csupán egy korábbi interakció eredményétől függ, ahol az egyedek személyazonossága lényegtelen, tehát nem igényel se fejlett memóriát, se egyedfelismerő képességet.

Célunk, hogy bemutassuk, ezen alternatív, állapotfüggő mechanizmus segítheti a kooperáció kialakulásának megértését genetikailag nem rokon, idegen fajtársak között a feltételek viszonylag széles skálája esetén. Ha ez a viselkedés a cselekvő egyed számára költséges, akkor altruizmusról vagy más néven önzetlenségről beszélünk. Számos biológiai szerveződési szinten létezik kooperáció: például a sejtorganellumok az eukarióta sejten belül, a sejtek a többsejtű szervezetet felépítve kooperálnak, az állatok csoportosan legelnek, vadásznak, költenek, az emberek és rovarok pedig a kooperáció mesterei azáltal, hogy társadalmakat hoznak létre.

a kölcsönösség parazitái pinworms a végbélben

A biológiai evolúció modern megközelítése szerint a természetes szelekció olyan jellegek elterjedésének kedvez, melyek növelik az egyed saját túlélési és a kölcsönösség parazitái esélyeit, azaz az evolúció az egyedek közötti kompetíción alapszik.

Az élővilágban tapasztalható önző viselkedést tehát könnyű megérteni. A kooperáció, azaz együttműködés problémáját az jelenti, hogy bár a kooperatív egyedek sikeresebbek, mint a nem kooperatívak, a kooperatív egyedek között a csalás a legjobb stratégia. A csalás azt jelenti, hogy egy egyed nem vagy a becsületesnél kevésbé viszonozza a kooperatív cselekedetet, miközben mások kooperativitását kihasználva haszonra tesz szert.

WTO: az árukereskedelemmel kapcsolatos megállapodás - EUR-Lex

A kooperáció kialakulásához tehát különféle segítő mechanizmusokra van szükség, melyek megvédik a kooperálókat a nem kooperálóktól azáltal, hogy limitálják a csalás lehetőségét. Ilyen segítő mechanizmus a rokonszelekció és a kölcsönösség.

a kölcsönösség parazitái készítmények helmintákra és parazitákra

A rokonszelekció elmélete Hamilton, sikeresen magyarázza a genetikailag rokon egyedek közötti kooperációt: ha egy egyed rokonának segít, a kölcsönösség parazitái tulajdonképpen saját génjei másolatainak segít, vagyis közvetett módon növeli saját fitneszét is.

Az elméletet a biológia mellett a kölcsönösség parazitái társadalomtudományok is széles körben alkalmazzák. Sokszor azonban az önzetlen cselekedetek nem rokon egyedek között zajlanak, ezért nem is magyarázhatók a rokonszelekció elméletével. Annak megértésére, hogy az önző egyedek vajon hogyan maximalizálhatják fitneszüket azáltal, hogy nem rokon fajtársakat segítenek, a teoretikusok két fő elméletet dolgoztak ki: a direkt Trivers, ; Axelrod — Hamilton, és indirekt kölcsönösséget Nowak — Sigmund, A direkt kölcsönösség vagy más néven reciprok altruizmus, két ismételten interakcióba kerülő egyed közötti kooperációt magyarázza.

férgektől felnőttekig a tabletták megelőzésére féreg tinktura parazitákbol hogyan kell bévenni

A direkt kölcsönösség logikája, hogy ha kooperálok, akkor a következő lépésben valószínűleg te is kooperálsz, és ekkor megéri kooperálnom, mert így mindketten jobban járunk, mintha egyikünk sem kooperált volna. Azonban direkt kölcsönösség esetén is hajlamosak az egyedek csalni, azaz kihasználni, ha a partner kooperál. Ha azonban az interakciók ismétlődnek, akkor beszélünk az ismételt fogolydilemma-játékról, amely lehetőséget ad arra, hogy a játékosok kiismerhessék egymást.

Még több cikk

Az ismételt játék számtalan stratégia létezését teszi lehetővé. Evolúciósan stabilis egy stratégia ESSmely mellett egy másik nem terjedhet el, ha a populáció egyedeinek nagy része ezt a stratégiát követi Maynard Smith, Az ezt a stratégiát követő egyed kooperatív az első játékban, a következő lépések során pedig másolja partnere előző lépését.

A kooperáció evolúciójának tehát nagyobb esélye van, ha egy egyed ismételten ugyanazzal a partnerrel van a kölcsönösség parazitái. A természetben szemet szemért stratégia játszhat szerepet a vérszívó denevérek Desmodus rotundus táplálkozási viselkedésében Wilkinson, E denevérek kis közösségekben élve, éjjel járnak nagytestű emlősök véréből álló táplálékuk után.

antihelmintikus gyógyszerek megelőzése felnőtteknél bárányok kezelése férgek számára

Egy éjszaka a csoportból rendszerint csak néhány egyed jár sikerrel, azok viszont jóval több táplálékot szereznek, mint amennyire szükségük van. Azok az egyedek, amelyeknek nem sikerül táplálékot szerezni, könnyen éhen halhatnak, ha egy jóllakott társuk nem öklendez fel számukra vért. Bár a segítőkész egyed bizonyos költséget vállal, hogy segítsen társán, de a segítésből származó előny jóval meghaladja ezt a költséget, ami megfelel a fogolydilemma-játék feltételének.

Gerald A kölcsönösség parazitái. Wilkinsonnak sikerült kimutatnia, hogy a denevérek felismerik a társaikat, és a kölcsönösség parazitái azok az egyedek segítik egymást, akik korábban már találkoztak, idegenek szinte sohasem segítettek egymásnak.

A segítések a kölcsönösség parazitái arányban rokonok, főleg szülő és utód között történtek, de nem rokon a kölcsönösség parazitái között is sikerült megfigyelni, mely eredmény valószínűsíti, a kölcsönösség parazitái a kölcsönösség kialakulásának nagyobb esélye van, ha az állatok rokonok alkotta csoportban élnek Wilkinson, Kistestű madarak gyakran összefognak, csapatot alkotnak nem rokon fajtársakkal, és így igyekeznek elkergetni az ellenséget.

A nagy csapat védelmet jelent a madarak számára, de ugyanakkor költséges is részt venni egy ilyen összefogásban.

Orsóféreg, ostorféreg, galandféreg, szívféreg, bőrféreg, tűdőféreg...

A kormos légykapóknál Ficedula hypoleuca ezen ún. A madarakkal végzett kísérletben sikerült kimutatni, hogy az egyedek azoknak a szomszédoknak segítenek csapatot alkotni, akik korábban segítették őket hasonló összefogásban.

Ez az eredmény azt a kölcsönösség parazitái, hogy az egyedek felismerik egymást, emlékeznek a korábbi interakciókra, melyek lehetővé tesznek egy kölcsönösségen alapuló stratégiát Krams et al. A tengeri sügér Hypoplectrus nigricans monogám, hermafrodita halfaj.

A halak is a megbízható munkát szeretik

A hím szerep, vagyis a spermiumok termelése kevésbé költséges, ezért egy igazságosan működő kapcsolatban a szerepek parazitaölő szerek cserélődnek. Sikerült megfigyelni, hogy azok a párok, ahol egyenlőtlenül oszlottak meg a nemi szerepek, könnyen felbomlottak Fischer, A kölcsönösség másik ismert típusa, az indirekt kölcsönösség a partner hírnevén alapul Nowak — Sigmund, Egy egyed, aki egy korábbi interakcióban önzetlennek bizonyult, hírnévre tesz szert, és emiatt nagyobb eséllyel kaphat segítséget a jövőben másoktól.

  1. Kassai Tibor szerk.
  2. Miért hánynak egymásnak a vérszívó denevérek?
  3. Igazolás az enterobiosis időszakra

Ezt elméleti modellel és emberekkel végzett kísérletben úgy sikerült igazolni, hogy a játékosok pontszámát egy kooperatív cselekedet növelte, míg egy nem kooperatív csökkentette, és a játékosok annak segítettek, akinek magasabb pontjai voltak. Ugyanakkor, egy másik kísérletben az emberek, ha úgy érezték, vagy tudták, hogy figyelik őket, akkor sokkal inkább kooperáltak, hogy ezáltal növeljék hírnevüket.

Ehhez elegendő volt a kísérletben egy szempár elhelyezése a játékos környezetében. Az indirekt kölcsönösségnek tehát előfeltétele, hogy a játékosok figyeljék és rögzítsék egymás viselkedését. Ez a fajta kölcsönösség komplexitása miatt az emberre jellemző, azonban egy lehetséges példa az állatvilágból a tisztogató hal Labroides dimidiatus és kliensei közötti kapcsolat.

A kölcsönösség parazitái tisztogató hal különböző korallzátonyi halak ektoparazitáival táplálkozik, ami előnyös mindkét fél számára: a tisztogató hal táplálékhoz jut, míg a kliense megszabadul parazitáitól. Azonban a kliens hal nyálkarétege táplálóbb, ezért előfordul, hogy a tisztogató beleharap a nála sokszor nagyobb kliensbe. Ez kellemetlen a kliens hal számára, aki ezért üldözőbe veheti a tisztogatóját.

A tisztogató halak ezért inkább a kevésbé preferált táplálékot, a parazitákat választják, hogy csökkentsék a konfliktust jelenlegi kliensükkel. A korallzátonyi halak sokszor sorban állnak a tisztogató halak szolgáltatásáért, és a várakozó kliensek figyelik, hogy mennyire dolgoznak jól a tisztogató halak.

E megfigyelés azután befolyásolja, hogy melyik tisztogató hal szolgáltatását veszik igénybe. Ennek megfelelően a tisztogató halak is jobban dolgoznak, ha a kliensek figyelik őket Bshary — Grutter, A kognitív korlát hipotézis Miért van az, hogy alig találunk példát a természetben állatok közötti, direkt vagy indirekt kölcsönösségen alapuló kooperációra Hammerstein, ? A korábban említett példákban sikerült kimutatni a kölcsönösség szerepét állatok a kölcsönösség parazitái kooperáció során, azonban mindegyik példában szükséges volt, hogy az egyedek felismerjék és megjegyezzék partnerüket, valamint, hogy emlékezzenek annak viselkedésére velük vagy a populáció többi tagjával szemben.

Valószínű, hogy épp ezek a feltételek, amelyek miatt az ilyen típusú kölcsönösség ritka az állatvilágban.

Peter Bertus-Barcza National Geographic A kölcsönösség parazitái A leselkedés még a halaknál is jól jön, hiszen megtudhatják, ki az, akiben bízhatnak, ki az, aki nem döfi a hátukba a kést, amikor nem figyelnek oda. A korallszirti Scolopsis bilineatus halfaj minden jel szerint kikémleli a Labroides dimidiatus tisztogatóhalakat, mielőtt eldöntené, melyikükre bízza a kényes higiéniai munkát. Noha jobban szeretik ezeknek a nagyobb halaknak a tápláló nyálkarétegét, a csalás — amikor paraziták helyett nyálkával tömik magukat — ritkán fordul elő.

Ezek a képességek ugyanis költségesek és bonyolultak lehetnek az állatok számára. Milinski és Wedekind, E kísérlet rávilágított arra a tényre, hogy az emlékezőképesség minősége akadályt jelent a kölcsönösség kialakulásában.

Az emberhez képest az állatvilágban még több kognitív korlát létezhet. A belső állapot szerepe Ha a kölcsönösség csakugyan ennyire komplex kognitív képességeket kíván, akkor a kölcsönösség szerepe az állatok szociális szerveződésének evolúciójában talán kisebb, mint eddig gondoltuk. Az érzelemnek, az egyszerű személyes tapasztalatoknak nagyobb szerepe lehet a kooperatív viselkedésben, ezért érdemes lenne jobban megvizsgálni e viselkedések pszichológiai hátterét, valamint a háttérben működő hormonális és neurális mechanizmusokat.

Egyre több, emberekkel végzett kísérlet mutatja ki a belső állapot, a pozitív hatások érzelem, tapasztalat fontosságát a szociális kapcsolatok építésekor, problémák megoldásakor stb. Kooperációt kívánó kísérletekben az emberek egy pozitív élmény átélése után segítőkészebbek, nagylelkűbbek, barátságosabbak, megbízhatóbbak, vagyis szociálisabbak voltak, mint a kölcsönösség parazitái. Például az emberek az után, a kölcsönösség parazitái sikeresen végeztek el egy feladatot, kaptak egy süteményt, esetleg pénzt találtak egy nyilvános telefonfülkében, adakozóbbak voltak jótékonysági összejöveteleken, szívesebben segítettek idegen embereknek könyveket vinni, és inkább felvettek valamit, amit egy járókelő elejtett Isen, Megállapították, hogy embereknél és állatoknál a negatív vagy pozitív élmények szignifikáns hormonális változást okoznak.

A hormonok közül eddig az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében termelődő oxitocinról tudjuk, hogy szerepe lehet a szociális interakciók hatására létrejövő fiziológiai és viselkedési mechanizmusok szabályozásában. A szociális kapcsolatokat gyakran jellemzi fizikai kontaktus, például érintés, ami oxitocintermelést vált ki. Embereknél dokumentálták, hogy az oxitocin csökkenti a félelemérzetet, fokozza a bizalmat, csökkenti a stresszt és fájdalmat, nyugtató hatású.

Oxitocinkezelés hatására patkányoknál nőtt a szociális interakciók száma, a monogám életmódú préripocoknál Microtus ochrogaster pedig kimutatták, hogy az oxitocinnak alapvető szerepe van a párkapcsolatok kialakításában Uvnäs-Moberg, A vak kölcsönösség mint megoldás a kognitív korlát hipotézisre Az anonim szociális tapasztalat hatását a kooperatív viselkedésre az állatok közül patkányoknál vizsgálták Rutte — Taborsky, Nőstény vándorpatkányokat Rattus norvegicus tanítottak be arra, hogy a kísérletben egy kar meghúzásával segítsenek partnerüknek elérni a táplálékot, miközben ők maguk nem jutottak hozzá.

Michael Taborsky és munkatársai a kölcsönösség parazitái voltak kíváncsiak, hogy a pozitív élmény befolyásolja-e a patkányok viselkedését egy idegen a kölcsönösség parazitái felé.

Miért hánynak egymásnak a vérszívó denevérek?

Azt tapasztalták, hogy azok a patkányok, akiknek korábban segítettek táplálékhoz jutni, többször húzták meg a kart egy idegen partnernek, mint akiknek nem segítettek.

Ezt a fajta együttműködést vak kölcsönösségnek generalised reciprocity nevezzük. A vak kölcsönösség szerint a kooperációhoz csupán az kell, hogy egy egyed az előző interakcióban egy anonim partnertől segítséget kapjon.

Tehát ha egy egyed segítséget kap, az megnöveli a kölcsönösség parazitái kooperativitását mások felé, miközben a partnerek kiléte lényegtelen. Vak kölcsönösség során a segítés iránya nem specifikus, ezért nem is igényel fejlett kognitív képességeket, működésében a belső állapot változásainak lehet szerepe.

Az egyezményhez ben csatolt szabályok a fejlődő országokra vonatkozó szabályokról és az azokat illető különleges előnyökről intézkednek. A Marrakeshi Jegyzőkönyv Az Ipari termékek Az ipari termékek tekintetében az uruguayi forduló célja az volt, hogy öt év alatt legalább harmadával csökkentse a a kölcsönösség parazitái akadályokat, és növelje a kötött vámok számát ezzel kapcsolatban a kormányok kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem emelik a vámok szintjét. Az EU által az ipari termékekre alkalmazott vámok a legalacsonyabbak közé tartoznak a világon.

Ezen tulajdonságok pedig kulcsfontosságúak, ha a kölcsönösség evolúcióját tanulmányozzuk, ugyanis megoldást jelenthetnek a kognitív korlát hipotézisre.

A vak kölcsönösséget ez idáig csak embereknél és patkányoknál vizsgálták, azonban egyszerűsége miatt valószínű, hogy elterjedtebb a természetben, mint a kölcsönösség másik két ismert típusa. Problémafelvetés A vak kölcsönösség lehetséges evolúciójával eddig csak kevés elméleti modell foglalkozott.

Hozzászólások

Ezek a korábbi modellek megmutatták, hogy a vak kölcsönösség általi férgek terhesség alatt gyógyszerek kialakulása eddig három esetben volt lehetséges: ha a csoportméret, melyben az egyedek játszottak, nagyon kicsi kettő-négy fős volt, ha az egyedek döntése, miszerint kooperálnak-e vagy elvándorolnak-e a csoportjukból, egy időben, de egymástól függetlenül fejlődött ki, a harmadik modell állítása szerint pedig a vak kölcsönösség egymagában nem elég a kooperáció kialakulásához, csak más, a kooperációt elősegítő mechanizmusok mellett fejlődhet ki, mintegy melléktermékként erősítve azokat Rutte — Taborsky, A mi kérdésünk az, hogy kialakulhat-e egy belső állapoton alapuló mechanizmus az evolúció során, és ha igen, ez az állapotfüggő vak kölcsönösség vezethet-e a kooperáció kialakulásához egy kezdetben teljes mértékben nem kooperatív populációban.

Kérdésünket evolúciós szimulációval vizsgáltuk meg. A modell Modellünkben minden egyes generáció során a vizsgált populációt véletlenszerűen csoportokra osztjuk, ezekben a csoportokban történik a kooperációs játszma.

Ez a generációnkénti újraosztás biztosítja azt, hogy a lokális hatások rokonszelekció, a kölcsönösség parazitái nem befolyásolják a szimulációt. A játszma után az egyedek szaporodnak, az utódok létrehozásának esélye a játszmából származó nyereséggel arányos, a kölcsönösség a kölcsönösség parazitái keveset nyert egyedek nem vesznek részt a reprodukcióban. A szaporodás szexuális, az utódok két véletlenszerűen választott szülő rekombinálódott kromoszómáinak másolatát kapják, melyet a mutáció megváltoztathat.

Az elhullott egyedek helyére az előző generációban született utódok kerülnek, véletlenszerűen. Modellünkben a belső állapotot az egyedek aktuális segítőkészsége Kact jelenti, mely meghatározza, hogy az egyed segít-e egy interakcióban vagy nem.

Az aktuális segítőkészség értékét három genetikailag meghatározott jelleg hatása adja. Ezek a kezdeti segítőkészség Kinia segítőkészség-növekmény Kinc és a segítőkészség-csökkenés Kdec. Mindhárom genetikailag meghatározott jelleg egy 0 és 1 közötti valós értéket vehet fel, a szimuláció elején értékük nulla; a populáció egyik egyede sem kooperatív. A kooperatív játszma során az egyes interakciókhoz két egyed kerül véletlenszerűen kiválasztásra, melyek egyike a cselekvő, másik a fogadó egyed lesz, a szerepek kiosztása véletlenszerű.

terhes ascariasis kezelés

A fogadó egyed segítségre szorul, a cselekvő pedig segít, ha aktuális segítőkészsége, Kact egy küszöbérték 0,5 felett van. Ha a cselekvő segít, akkor fitnesze C-vel csökken, míg a fogadó egyed fitnesze B-vel, segítőkészsége Kinc-cel nő. Ha a cselekvő nem segít, részéről nincs változás, a fogadó egyed aktuális segítőkészsége viszont Kdec-cel csökken. Mivel minden egyes menetben a segítés egyirányú, és a párok a menetek elején, random kerülnek kiválasztásra, a fogadó egyed aktuális segítőkészségében bekövetkező változás nem a cselekvőre hat vissza, hanem a következő partnerrel szembeni viselkedést határozza meg.

Eredmények A játékelméleti modellek elemzésének hagyományos módszere szerint az evolúciósan stabilis stratégiák ESS a kölcsönösség parazitái azonosítjuk bennük. A modellünkben arra voltunk kíváncsiak, kialakulhat-e és fennmaradhat-e kizárólag belső állapotfüggő vak kölcsönösségen alapuló kooperáció egy eredetileg nem kooperatív populációban.

Azt tapasztaltuk, hogy a mechanizmus, mely szerint segítek, ha segítettek, de nem segítek, ha korábban engem sem segítettek, lehet ESS. A modellben sok generáción keresztül nem alakul ki kooperáció, majd hirtelen megnő a segítések száma, és stabilan így is marad. A jellegek evolúciója ugyanis olyan, hogy kétfajta viselkedés alakul ki: a viszonylag magas Kdec értékek miatt az egyedek csalásra csalással válaszolnak a segítők egyetlen ellenük irányuló csalás után rögtön nemsegítőkké válnak.

A Kinc a kölcsönösség parazitái fokozatos növekedése révén megjelenik, hogy az egyedek segítésre segítéssel válaszolnak. E két viselkedés megjelenése után már erős szelekció hat arra, hogy az egyedek a kezdetektől segítőkészek legyenek magas Kini értékazaz, hogy a kooperáció kialakuljon és fennmaradjon. A kooperatív egyedek együtt ugyanis sikeresebbek, mint a nemkooperatívak.

Számításaink azt mutatják, hogy a paraméterek széles tartományában alakul ki kooperáció. Különösen fontos, hogy nagy csoportméret és a kölcsönösség parazitái számú interakció esetén is kialakul kooperáció. A kooperatív állapot stabilitását a populáció változatossága garantálja, a változatosság miatt ui. Diszkusszió A korábbi, vak kölcsönösségen alapuló modellek csak túl erős feltételek mellett jósolták a mechanizmus működését, ezért nem volt egyértelmű, működhet-e a vak kölcsönösség, kialakulhat-e általa a kooperáció.

férgek gyermekek kezelésére szolgáló gyógyszerek én vagyok enterobiosis

A belső állapot szerepét a vak kölcsönösség kialakulását tekintve, tudomásunk szerint, korábbi modellek még nem vizsgálták, pedig nagyon valószínű, hogy működésében a belső állapot változásának van szerepe. Eredményeink alapján kijelenthető, hogy a belső állapoton alapuló vak kölcsönösség egy egyszerű mechanizmus, mely stabilis kooperáció kialakulását teszi lehetővé. Nem szükséges hozzá fejlett értelmi képesség, nagyon hosszú interakció, és viszonylag nagy csoportokban is működik.

Az anonimitás nagyon fontos a kölcsönösség parazitái a mechanizmusnak, ugyanis nem mindenütt tételezhetjük fel a fejlett kognitív képességek a kölcsönösség parazitái, ha a kooperáció evolúcióját vizsgáljuk. A vak kölcsönösség mechanizmusa egyszerűsége miatt a természetben is elterjedt, adaptív viselkedés lehet. Ha ugyanis az egyedeknek nincs információja az aktuális partner segítőkészségéről mely a természetben gyakori szituációakkor viselkedésüket megkönnyítheti, ha saját tapasztalatukra hallgatnak.

Eredményeink alapján a vak kölcsönösség széleskörű elterjedtségét várhatjuk. Mindennapi tapasztalat, hogy az emberek gyakran nyújtanak segítséget olyan nehéz helyzetbe került személyeknek, akiket nem ismernek, és akikkel kapcsolatban nem merül fel a viszonzás lehetősége. Ilyen fajta cselekedet például a véradás, idegenek útbaigazítása, a fogyatékkal élők segítése, balesetnél történő segítségnyújtás, elakadt autós segítése stb.

Ezekben az esetekben a kölcsönösség szerepe a kooperációban kizárható, valószínűbb, hogy a belső állapot változásai a meghatározók.

Claire Spottiswoode

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a direkt és indirekt kölcsönösség mechanizmusa a kölcsönösség parazitái bonyolult képességeket feltételeznek, ezért valószínűtlen, hogy döntő szerepet játszanának az állati a kölcsönösség parazitái evolúciójában.

Az indirekt és direkt kölcsönösség mechanizmusa által nem magyarázhatók meg olyan szituációk, melyben az egyedek ritkán kerülnek interakcióba, nem ismerik partnerüket stb.

A vak kölcsönösség mint állapotfüggő mechanizmus viszont épp ezekben a helyzetekben lehet megoldás a kooperáció evolúciójára. A vak kölcsönösség még kevéssé ismert a kooperációval kapcsolatos kutatásokban, ám eredményeink is azt mutatják, hogy szerepe nem lehet elhanyagolható. Ezért a további elméleti és gyakorlati kutatások során fontos és érdemes számolni a vak kölcsönösség mechanizmusával.

Ezen cikk egy John M. McNamara és Michael Taborsky szerzőtársak részvételével zajló nagyobb projekt része. Bshary, Redouan — Grutter, Alexandra S. Fisher, Eric A. Animal Behaviour. Journal of Theoretical Biology. Isen, Alice M. Advances in Experimental Social Psychology. Krams, Indrikis — Krama, T.

Lásd még